Az élet ismét bebizonyította, hogy érdemes hinni. A páromnak egyre biztosabbnak tűnik a munkahelye. Én egyre jobban vagyok, úgy érzem, tisztulok. Ahhoz még gyengének érzem magam, hogy dolgozzak. Leginkább saját vállalkozásra vágyom, hogy önmagam főnöke lehessek, és szabadabban élhessek. Már ki is találtam valamit, de a kezdőtőke miatt mindenképpen beszélnem kell majd édesapámmal. Biztosan ellenezni fogja. Ő nem hisz bennem.

Be kellene jelentkeznem a pszichiáteremhez. Nem mintha baj lenne, csak kontroll céljából. Biztos megint azzal jön majd, hogy feküdjek be fél év rehabilitációra a Thalassa Házba. Hát nem fogok. Nem hagyom itt a párom.

Mindig arra vágytam, hogy író legyek, de be kell látnom, hogy alkalmatlan vagyok rá. Nem megy a regényírás, költőnek pedig pocsék vagyok. Marad a naplóírás.

Fotózni is szeretek, szeretnék venni egy jobb gépet, és portrékat készíteni. Szívesen élnék meg a fotózásból, de nem tudom, ez mennyire lehetséges.

Sportolnom is kellene, ugyanis nagyon rossz az állóképességem. Na meg fogyni is jó lenne, felszedtem jó pár kilót.

Szóval vannak tervek 2014-re. Hogy ebből mennyi fog megvalósulni, csak rajtam múlik. De célok nélkül nem is lehet élni. Így mindig van, ami előrevisz.