Depresszió és Boldogság

Az élet ismét bebizonyította, hogy érdemes hinni. A páromnak egyre biztosabbnak tűnik a munkahelye. Én egyre jobban vagyok, úgy érzem, tisztulok. Ahhoz még gyengének érzem magam, hogy dolgozzak. Leginkább saját vállalkozásra vágyom, hogy önmagam főnöke lehessek, és szabadabban élhessek. Már ki is találtam valamit, de a kezdőtőke miatt mindenképpen beszélnem kell majd édesapámmal. Biztosan ellenezni fogja. Ő nem hisz bennem.

Be kellene jelentkeznem a pszichiáteremhez. Nem mintha baj lenne, csak kontroll céljából. Biztos megint azzal jön majd, hogy feküdjek be fél év rehabilitációra a Thalassa Házba. Hát nem fogok. Nem hagyom itt a párom.

Mindig arra vágytam, hogy író legyek, de be kell látnom, hogy alkalmatlan vagyok rá. Nem megy a regényírás, költőnek pedig pocsék vagyok. Marad a naplóírás.

Fotózni is szeretek, szeretnék venni egy jobb gépet, és portrékat készíteni. Szívesen élnék meg a fotózásból, de nem tudom, ez mennyire lehetséges.

Sportolnom is kellene, ugyanis nagyon rossz az állóképességem. Na meg fogyni is jó lenne, felszedtem jó pár kilót.

Szóval vannak tervek 2014-re. Hogy ebből mennyi fog megvalósulni, csak rajtam múlik. De célok nélkül nem is lehet élni. Így mindig van, ami előrevisz.

A párom éjszaka dolgozott. Kétóránként csörgött az ébresztőm, és sms-eket írtam neki. Hiszek az apró figyelmességekben. Megszépítik az életet, és boldoggá teszik a másikat. Nem mindig volt ez így. Volt, hogy belekényelmesedtem a kapcsolatba, alig figyeltem rá, és elhagytam magam. Aztán rájöttem, hogy így elveszítem, és hogy amúgy sincs nagyobb öröm annál, mint őt boldognak látni.

Sokszor menekülök alvásba vagy alkoholmámorba a valóság elől, amit nem lenne szabad. 18-20 órákat tudok aludni, és az elmúlt héten minden nap ittunk az én kérésemre. Ennek most vége. A rengeteg alvásnak, és az alkoholizálásnak is. A héten nem iszunk. Nem megoldás a munkanélküliségemre, ha tompára iszom magam. Különben is én mondtam fel. Nagy luxus ez a mai világban, de nem bírtam a munkát. Majd megoldódik ez is. A legfontosabb, hogy ne a múltban élj, hanem a jelenben. Nekem sokáig tartott ezt megtanulnom. De többé nem felejtem el.

Van, hogy még a legerősebbek is elgyengülnek. Ez történt ma a párommal. A létbizonytalanság minket is fenyeget. Nem akarjuk itthagyni Magyarországot, de lehet, hogy rá leszünk kényszerülve. Szeretnék a leendő gyermekeimnek szebb jövőt biztosítani.

Ami a közeljövőt illeti, le fogok szokni a dohányzásról és az ivásról. Nincs pénzünk ilyen dolgokra, amik ráadásul egészségtelenek is. Minden nap 2 liter bor nem semmi, ezt már a szervezetem sem könnyen tudta feldolgozni. Másnap persze egész nap aludtam, és még ahhoz is gyenge voltam, hogy lezuhanyozzam. Mostantól éretten gondolkodó felnőtt nőként fogok viselkedni, és élni.

Idén betöltöm a harmincat, és a legfontosabbat már elértem az életben. Megtaláltam a párom. Hosszú és viszontagságos volt az út, mely a mostani boldogságunkig elvezetett. Plátói szerelmek, szakítások, új kapcsolat, öngyilkossági kísérletek; minden volt. Legtöbbször az én hibámból. De tanultam belőlük. Megtanultam, hogy egy plátói szerelem mit sem ér egy valódi párkapcsolattal szemben, hogy nem szabad az első nehézségnél kilépni a kapcsolatból, és hogy semmi nem ér annyit, hogy önként eldobjam magamtól az életet.

Bármi történik, hinned kell abban, hogy meg tudod oldani. Az élet folyamatosan kihívások elé állít, mert ezáltal fejlődünk. Túljutunk egy nehéz időszakon, és többek leszünk általa. Nekem is kijutott olyan problémákból, mint a legtöbb embernek: szülői konfliktusok, barátok elvesztése, munkanélküliség, magányosság… Sokunknak betegségekkel is meg kell küzdenie. Van, aki halálos kórt győz le, van, akinek egész életében együtt kell élnie betegségével. Rám az utóbbi igaz, de megpróbálom a helyén kezelni. Minél kisebb jelentőséget tulajdonítok neki, annál jobban vagyok. Nem szabad túlmisztifikálni. Nem Isten sorscsapása ez, hanem valami, amivel meg lehet küzdeni. Sokszor eszembe jut, hogy mennyivel rosszabb is lehetne. De még így is megnehezítem a környezetem, főleg a párom életét.

Depressziós vagyok. Szedek gyógyszereket, amik arra jók, hogy ne legyen rosszabb az állapotom, de nem gyógyítanak. Nekem kell erőt vennem magamon, és észrevennem az élet szépségét. Már az is öröm, hogy embernek születtem. Felismerem, hogy nem vagyok egyedül, és mindig van, aki vigyáz rám.